A háromszerzős könyv csodaszép képekkel vezeti be a gyerekeket a festészetbe. A versek arra biztatják a gyerekeket, hogy maguk is rajzoljanak.

Gyorsvonat

Dinami-dinami-dinamika…
Dinami-dinami-dinamika….

Tudod-e, mi az a dinamika?
Robog a hídon a vasparipa:
háromszög a mozdony orra,
leng a füstje erre-arra –

ha ott állnál a korlátnál,
mintha pergő filmet látnál:
két korlát közt dübögő dallam,
minden mozdul, lódul, villan,
kerék csattog, szikra pattog,
sárga, piros, kék ablaka kattog,
háromszög, kör, sok pergő szín –
firkálj gyorsan egy cikkcakkot!

Déltenger

Zöld tér. Sok csík. Gömb száll – kapd el!
Gombok. Gömbök. Labdák? Vagy fej?
Hat kar lendül. Hat láb ugrál.
Zászlós ujjak. Egy szem, fél száj.

Zöld víz. Hallod? Hullám loccsan.
Labdák szállnak, szél leng. Dél van.
Tág zöld űrben pördül kék föld…
Rajzolj csíkot, kört és félkört!

A vörös mozdony

Sz-te, sz-te, sz-te-ne-te!
Szisszen a gőze, prüsszen a füstje!
Szénszagú, hűvös kőalagútból
kirobog a napra, színesedik újból.

Sz-te-sz-te-sz-te-ne-te!
Lassan fordul a kereke.
Hengerkémény! Forró orra
félig-meddig rombuszforma!

Suhannak a tört terek:
Háromszögek, négyzetek.
Sz-te-sz, sz-te-sz,
máris gyorsul, füttyent: fűűű!

Vörös körök, sárga körök,
hengert rajzolsz: füst hömpölyög.

Kapu a túlba

1.

Túl a vízen arany a fa, az utam odavisz.
Figyel a fekete kutya, a neve: Anubisz.
Simogatom, megitatom, kinyitom az eget.
Belepi a sivatag: a nyomom is beheged.

2.

Felleg az égen, átfut a kéken,
mintha a fák közt szél bújik át –
rajzolj ciprust, felhőt, homokot,
fess hegyesorrú, barnásfekete
sivatagi őrzőt, néma kutyát!

A láthatatlan állatok

Zöld domb, sárga domb,
fekete fákon fekete ág,
lila patakban, barna patakban,
sárga iszapban fekete rák.

Két piros fa összefogózik,
vadlila szélben hajlanak ők,
mindig együtt sutyorog a lombjuk,
nem riadoznak az alkony előtt.

Fogd meg a krétát: sárga maszatba,
sárga iszapba húzz vonalat:
fess lila békát, feketepiros fát,
húzz ceruzádba, zsírkrétádba
egyetlen szál kék fonalat!