SZÁRMAZÁS

Ha sorba állna az összes apám,
a Földet is körbeérnék,
totemoszlopuk az űrig elérne,
nem is látnám a végét.

Édesapa, nagyapa, dédapa és ükapa,
szépapa és ősapa,
apa, papa, csak apa!

Arcuk hasonló, mégis más,
csupasz, szakállas vagy borostás,
de a szemük épp olyan, mint az enyém,
mert belőlük lettem, miattuk lettem,
őnekik lettem én.

Édesapa, nagyapa, dédapa és ükapa,
szépapa és ősapa,
apa, papa, csak apa!

Tudom, ezt hívják leszármazásnak,
neked is van, és mindenki másnak,
ott állnak mögöttünk sorban,
a sok apa ki tudja, hol van?

Édesapa, nagyapa, dédapa és ükapa,
szépapa és ősapa,
apa, papa, csak apa!

Ki tudja hol? Hát bennem!
Ilyennek kellett lennem.
A sok apa mind bennem él,
és belőlem így beszél,
hogy:

Édesapa, nagyapa, dédapa és ükapa,
szépapa és ősapa,
apa, papa, csak apa!

Halász Judit Apa figyelj rám című lemezéhez írtam ezt a verset.