ZÚZMARA

Zúzmara lepi be a fákat,
a kertet, a köveket, az ösvényt.
Zúzmara lepi be a dőlt füvek élét,
csikorog a csizma.

Belepik a tiszafa bozontját,
belepik a zúzmaraszőrök,
belepik a drótokat, a kerítés sodronya
csupa puha szálka.

Csend van, a ködnek ütődnek
a tompa zajocskák,
alszanak a madarak, csipkepalota ma
az otthonuk, ágyuk,

az ezüstszínű baldachinok közt
mesebelit álmodik a feketecinke.

Írtam egyszer egy adventi kalendáriumot, huszonnégy vers, december elsejétől huszonnegyedikéig.