Szabó T. Anna: Arról, hogy meghalok
André Kertész képe alá
Körök, kerek terek között
négyszögletes kézirat.
Fényes felületek között
tompa firka-téglalap.
Minden tiszta, megkezdetlen:
hosszú kávé megivatlan,
kockacukrok olvadatlan,
derengő víz kortyolatlan.
Bevégeztetett a vers már:
kézjegyek a költő nélkül.
Nézője vagy: olvasd, rád vár.
„Züm, züm…” És az ősz beszédül,
betántorog a városba.
Kopott, fáradt, részeg, szomjas,
és a nyárra gyászbeszédül
két levelet, hullt lapot hagy –
a költészet túlvilága
ez az asztal, ez a járda.
Telepedj hát ide mellé:
vár a víz és vár kávé,
a keserű kézirat.
Visszafojtott lélegzettel
várakozz, halandó ember
az objektív ég alatt.
Ezt a verset 2003-ban írtam, a PIM kért fel, egy André Kertész kiállítás alkalmából hirdetett pályázatra. A képen egy Ady kézirat látható. A kiállításmenyitóról a litera.hu is irt.