KOSÁR

A kosár krumpliról megfeledkeztem.
A kamra alján lapult, már mióta.
Takarításkor került csak elő.

Gyanútlan voltam és felkészületlen.
Felemeltem a fonott fedelet,
és a sötétből, ahogy az üvöltés,

bombázás után beomlott pincéből
a könyörgés és az alleluja,
a csontig ható látvány felszakadt:

sok-sok sovány kar, sárga sápadt csira
tolongott felém, őrjöngve, remegve,
és lent a száraz, összeaszott testek,

fény, fény, fény, ments meg, miserere nobis,
élni akarunk, sanctus, sanctus, élni.
És becsuktam. És mélyre vettetett.