Szabó T. Anna: Szilánk
Írj olyat, amit te magad sem értesz.
Mint amikor a körmöd beszakad.
Sziszegj. Harapj. Vagy haragudj. De kérdezz.
Ne hagyd magad.
Írj olyat, amit más ért, de te nem.
Seperj szilánkot, szedd össze a port.
Hidd el, hogy akad ebben értelem.
Sikál. Sikolt.
Nem akarhatod megúszni kevéssel.
Írd le, ahogy a kezed vezeti.
Befele ég, de izzik csak, nem ég el.
Engedj neki.
Csak olyat írj le, ami szúr és meglep.
Csak azt, amihez nincs erőd, se kedved.
Ez a vers a legutóbbi, Kerített tér című kötetem darabja.