A hónap sztárja: Milla Jovovich (portré)
Cinema cikk.
Értelem és érzelem: egy sokszínű tehetség útja a csúcsra
Ki látott már modellt közelharc közben? A szupermodell Milla Jovovich, akinek makulátlanra kozmetikázott vonásait mindenki ismeri, és aki gigantikus plakátokról sugározza ránk villogó tekintetét vagy ragyogó mosolyát, nem bánja, ha küzdelem közben eltorzult arcával vannak tele a filmmagazinok. Felejthetetlenül átható pillantásában még divatfotóin is szenvtelen kihívás, öntudatos dac bujkál. Természetes is, hogy ő lett az érzékeny, de kemény és önálló nő megtestesítője: látni rajta, hogy nem ijed meg a saját árnyékától.
A most huszonkilenc éves Millának azonban nemcsak középkori katonákkal (Jeanne D’Arc), űrlényekkel (Az ötödik elem) és zombikkal (Resident Evil) kellett megküzdenie, de voltaképpen az egész világgal. Amikor ötéves korában jugoszláv állampolgárságú, Londonban tanuló orvos apja segítségével Kijevből Amerikába emigrált szüleivel, megtapasztalhatta, hogy milyen magányosnak és kirekesztettnek lenni: az iskolában komcsi kémnek csúfolták, és hiába tanult meg pillanatok alatt tökéletesen angolul, már csak kiejthetetlen neve (Millitza Natasha Jovovich) miatt is örökre megmaradt idegennek. De akiben van elég akaraterő, mindig talpra áll, és Milla gyermeki elszántságát megtöbbszörözte édesanyja, az Oroszországban még ünnepelt Shakespeare-filmszínésznő, Galina Loginova keserűsége, aki új hazájában nem kapott méltó munkát, ezért minden ambícióját cseperedő lányába fektette. Milla kilenc évesen színi órákat vett, tizenegy évesen túl volt élete első magazincímlapján, és ezzel berobbant a divatvilágba. Tizenkét éves korára az egész világ az ő ártatlanságát és telt ajkait ünnepelte, ő pedig csitri-mosolya fedezékében vasfegyelemmel dolgozott tovább a karrierjén.
A következő lépés a film volt (Milla egyszer azt állította, hogy ha az anyja műkorcsolyázó lett volna, akkor ma abban lenne világklasszis), első fontosabb szerepe rögtön egy gyenge mozi, a Visszatérés a Kék Lagúnába (1991), ahol tizennégy évesen vethette be erotikus vonzerejét. Arra a kérdésre, hogy akkor mi akar lenni, modell vagy színésznő, ebben az időben csak azt válaszolta: minden egyszerre. „You just watch me!” Rajzolt, verset írt, énekelt, aztán tizennyolc évesen fellázadt és a saját talpára állt: The Divine Comedy címmel megjelentette maga komponálta dalait tartalmazó első lemezét, kilépett a modell-mókuskerékből, Londonba költözött, és klubokban énekelt. Később nem kis nehézségek árán mégis visszaküzdötte magát a szakmába (olyannyira, hogy állítólag ma ő a világ legjobban fizetett modellje), de továbbra sem elégítette ki a kifutó: mindent megtett, hogy elismert filmszínésznő lehessen. Mire a világ is felfedezte a répahajú Leeloo-t Az ötödik elemben (1997) Milla mögött már tíz év kemény munka állt. Azóta másfél tucat filmben játszott (köztük az egyik legismertebb a Million Dollar Hotel). Ma, a Resident Evil 2 után, ő az egyik legkedveltebb akcióhősnő, de szívesen vállal szerepeket izgalmas független produkciókban is.
A legnagyobb küzdelmet azonban önmagával folytatja: saját bizonytalanságát legyőzve újra meg újra kamerák elé áll, és az éneklést sem hagyta abba. Két férj (Shawn Andrews és Luc Besson) után a személyes boldogság és a család utáni vágya talán még erősebb, és közben töretlen lendülettel dolgozik a szakmájában is. Szép és elszánt – biztos, hogy nem áll meg félúton.