Jude Law portré
Cinemás írás.
A különös kisugárzású angol színészt elég egyszer látni, hogy többé ne felejtse el az ember
Jude Law nem akar szupersztár lenni. A háromgyerekes brit színésznek, Ewan McGregor barátjának, elég rossz tapasztalatai vannak a hírnévvel kapcsolatban: lesifotósok követték minden lépését, és amikor felbomlott a házassága Sadie Frost színésznővel, a válását igazoló okiratot előbb kapta meg a bulvársajtó, mint ő maga. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: harmincegy évesen Amerikába ment, hogy újrakezdje az életét, remélve, hogy ezentúl inkább az alakításaira figyelnek majd, mint a magánéletére.
Hollywood tárt karokkal fogadta, hiszen jó néhány filmben játszott már a tengerentúlon (Éjfél a jó és a rossz kertjében, eXistenZ, A krokodilok bölcsessége, Enemy at The Gates). Mellékszerepeket kapott, de a jelenléte a vásznon olyan erős, hogy a nézőknek elég volt őt egyszer látni, hogy soha ne felejtsék el szép vonású arcát, átható pillantását, tisztán is romlott és romlottan is tiszta, enyhén démoni figuráját. Jude Law filmes énje egyszerre arisztokratikus és alpári: viselkedjen bármilyen visszafogottan, sugárzik róla a (sokszor homoerotikus felhangoktól sem mentes) szenvedő és szenvedélyes érzékiség. Legismertebb filmjeiben is ezt a képességét kamatoztatja: a Gattacában kerekes székhez kötve is képes parancsolgatni; A tehetséges Mr. Ripley-ben felelőtlenül impulzív viselkedésével férfiakat és nőket egyaránt magába bolondít; az A.I.-ben Gigoló Joe, a szexrobot szerepében magáévá teszi a nőket, de maga is gyermekien kiszolgáltatott; A kárhozat útjában pedig démoni gyilkost alakít, aki szereti megkoreografálni a pusztulást. Bármilyen szuggesztív is az általa alakított figura, sorszerűnek látszik, hogy ezekben a filmekben meg kell halnia. Mintha szépsége és fiatalsága magában hordozná a tragikumot.
Igaz, már színpadon is hasonlóan végzetes szerepeket alakított (Oscar Wilde szerelmét a Wilde-ban vagy Doktor Faustust Christopher Marlowe azonos című darabjában).Tökéletesre csiszolt szerepformálásain meg is látszik a színpadi tréning: a tanárházaspár gyermeke tizenéves kora óta játszik, és tizenhét évesen már egyöntetű sikereket aratott. „Huszonhárom éves koromra már kilenc évnyi színpadi tapasztalat volt a hátam mögött. Nem akartam, hogy amikor filmen is bemutatkozom, azzal vádoljanak, hogy csak egy csinos fiú vagyok, semmi több. Nem vagyok holmi friss hús” fakadt ki a The Scotsmannek adott interjújában. Éppen ezt az indulatot értette meg Anthony Minghella, amikor felkérte a Cold Mountain férfi főszerepére. Inman, a föderációs hadiszökevény szerepe immár nem Jude Law kamaszos szépségére, hanem férfias kisugárzására épít. A színész hosszasan vívódott Inman figurájával, mire megértette, hogy voltaképpen önmagát kell adnia ahhoz, hogy választ találhasson az film nagy kérdésére: hogy mi is az élet értelme.
A szintén Minghella rendezte A tehetséges Mr. Ripley mellékszerepéért már jelölték Oscarra Jude Law-t, most pedig a Cold Mountain miatt kap majd esélyt a legjobb főszerepért járó szobrocska elnyerésére. Bár színésznek és nem sztárnak tartja magát, jobb lesz, ha sürgősen megbarátkozik a széles nyilvánossággal: hamarosan legalább fél tucat filmben látjuk majd viszont a mozikban a perfekcionista angolt.