A fotográfiai látás nyolc eleme

(Moholy-Nagy László, 1932)

1. Absztrakt látás: fotogram

Hány ember halt meg itt. Autók alatt,

verekedéstől, késtől. Vérüket,

árnyékukat beitta hó és aszfalt.

A részeg, aki egyszer felbukott

és ott maradt. Váratlan szívroham,

agyvérzés, kerékpáros, buszkerék.

Körülrajzolták őket, s melegük

szétszivárgott a gyökerek közé.

De néha, nagy fényben, eső után

az aszfalt zselatinos lemezén

előhívódnak, mintha víz alatt:

fehéren izzik ittlétük nyoma. Tovább »

A takarítónő

Nincs mese, ez az osztály tiszta!

Anyák vére, csecsemők piszka,

köldökcsonkot körbekunkorgó

sebhintőporos gézgiliszta -

megy a szemétre!

Itt az enyészet

sosem fog győzni!

Tessen vigyázni:

síkos a padló, most mostam frissen,

most egy ideig ne tessék járni

itten! Tovább »

teszt

teszt

Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy. Tovább »

(Az asszony beszél)

Mellem hasamra, hasam combomra omlik,
gerincem roppan, derekam fáj, mellbimbóm körül barna udvar.
Eres a lábam, püffed az arcom, beleim között ki dörömböl?
Nehéz vagyok már, szülni vágyom. Tovább »

Nem sárgát lát a gyermek, csak színét
a gyertyalángnak. Cseppfolyós viaszt
nem érintett még, nem tudja, mi várja,
ha a láng tüzes szívébe belekap, Tovább »

I.

Tágas, időtlen élete mellett
megiramodott az enyém,
átzakatol, mint a réten az expressz,
pedig az a gyönyörű, kusza fű csupa fény. Tovább »