Operett
A takarítónő
Nincs mese, ez az osztály tiszta!
Anyák vére, csecsemők piszka,
köldökcsonkot körbekunkorgó
sebhintőporos gézgiliszta -
megy a szemétre!
Itt az enyészet
sosem fog győzni!
Tessen vigyázni:
síkos a padló, most mostam frissen,
most egy ideig ne tessék járni
itten!
Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
(Az asszony beszél)
Mellem hasamra, hasam combomra omlik,
gerincem roppan, derekam fáj, mellbimbóm körül barna udvar.
Eres a lábam, püffed az arcom, beleim között ki dörömböl?
Nehéz vagyok már, szülni vágyom.
Nem sárgát lát a gyermek, csak színét
a gyertyalángnak. Cseppfolyós viaszt
nem érintett még, nem tudja, mi várja,
ha a láng tüzes szívébe belekap,
I.
Tágas, időtlen élete mellett
megiramodott az enyém,
átzakatol, mint a réten az expressz,
pedig az a gyönyörű, kusza fű csupa fény.
magyar