|
||||||
|
A református kalendárium felkérésére írtam. „Mindig úgy volt a legjobb, ahogy az Isten akarta” – olvasom az ötéves fiamnak a Fiatalok Bibliájából, amely gyerekkorom egyik legkedvesebb olvasmánya volt. A kisfiam sokat töpreng a legfontosabb kérdéseken, és leginkább az foglalkoztatja, hogy miért van a világon fájdalom és halál. Azt hiszem, hogy lényegében ez tett engem [...] A nekrológ a literán jelent meg. Csütörtökön jött a felesége levele, hogy Lengyel Balázs nagyon beteg, és péntekre meghalt. Már be sem tudtam menni a kórházba meglátogatni. Sokáig nem voltam itthon, nagyon régen nem láttam – most nézek utána: tavaly június tizenkettedikén. Csak azért tudom a dátumot, mert ő maga írta le Domokos Mátyásról szóló [...] A nekrológ a Holmiban jelent meg. Ki volt nekem Szabó Magda? A rokonom – de sok idő telt el, amíg ő is azzá fogadott. Gyermekkoromban naiv büszkeséggel azt reméltem, hogy akár a lányának is hihetnek, mivel őt ugyanúgy hívják, mint édesanyámat. És rettentően tetszett, ahogy – mint az Ókútban megírta – kisgyermekként úgy rótta [...] Az esszét az ausztriai Kremsben írtam, a Műhely folyóirat kerékpár-számához. Megjelent 2007-ben. Nem vettem meg a biciklit. Holnap vasárnap, az üzletek zárva, és hétfőig talán el is párolog a vágy – eső után a víz -, már érzem is, hogy szökik az íze. Pedig hogy megfordult velem a világ ma reggel, ahogy eszembe jutott, hogy [...] A teljes lexikon megtekinthető: http://www.forrasfolyoirat.hu/0207/szotar.html KERT: körülkerített tér, felette tágas ég, benne gyep és gyümölcsfák, tavasszal tulipán, ősszel berkenye, madárdal köröskörül, de egyébként nagy csend, és éjjel sem fátylazza vörös neonfény a csillagokat. Itt el lehet üldögélni reggeltől estig [...] A Pázmány Péter Egyetem kreatív írás konferenciájára írtam 2007 őszén. Megjelent a Beszélőben 2008 őszén: http://beszelo.c3.hu/cikkek/vers-es-szenvedely Jól emlékszem, hogy milyen mámoros boldogság volt az első valóban sajátomnak tartott vers, tízéves korom tájékán. Az ilyesmire mondják, hogy „szívből jött” – és szép példája annak a kívülről nézve bizony komikus pillanatnak, amikor a vers uralkodik azon, [...] A Kultúra internetes laptól adták tovább nekem a válasz lehetőségét. Engem Várady Szabolcs kérdezett. A megjelenés megtekinthető: http://kultura.hu/main.php?folderID=1027&articleID=50495&ctag=articlelist&iid=1 Kedves Szabolcs! Kaari Utrio finn feminista izgalmas könyvében, amely a nők lassú emancipációjának történetét foglalja össze, leközöl két tizenkilencedik századi karikatúrát is, amelyek mélyen megmaradtak az emlékezetemben. Az egyiken „Az írónő otthona” látható: hosszú ruhás, loknis nő [...] Felkérést kaptam, hogy írjak a kávéról. Megírtam, mert kávéfüggő vagyok. Az interneten: http://www.omnia.hu/kaveeskultura/155 Kávék és évák. Ez a cím jutott eszembe, mert a kialvatlanságtól üres nyelvjátékokat forgat az agyam, egy részeg dizőz dúdolja bennem, hogy ávé, kávé, te véka kávé, béke velem, tevékeny béke, kávé kéje, jé, te ká, te vé, nem tart soká végtelensége, [...] 2008 tavaszán örömmel fogadtam a Lufthansa költészet napi felkérését: magyar költők köteteit osztogattam a repülőtéren. Ennek kapcsán írtam ezt az esszét, amely a literán is megjelent. „Itthon vagyok itt e világban, de nem vagyok otthon az égben” – mondja Kosztolányi. Otthonosan mozgok az égben, de nem vagyok igazán otthon magamban – mondhatjuk mi, mai olvasók. [...] Az esszé első változata a Drei Raben folyóirat számára készült és németül jelent meg; ez a bővített, átírt verzió egy konferencián hangzott el a szombathelyi könyvtárban. Magyarország tele van önjelölt költőkkel: emberek százai hasalnak neki a rímfaragásnak, és nem az élet vagy önmaguk megértése a céljuk, hanem éppenséggel a világmegváltás. A költő ideálképe a [...] Ez a személyes írás Fülöp Bea: Anyák című interjúkötete számára készült. Idilli képeket őrzök a gyermekkoromból az édesanyámról: lágy vonású, meleg szemű, csengő nevetésű, szép fiatal nő, a virágos kétrészes háziruhájától a körömlakkjáig minden izgalmas rajta. [...] József Attila emlékére írtam, a Holmiban jelent meg. Szólj hát, mit tegyek én, hogy szeress ha sírva fakadok, ne nevess ……………… ………………. Mint a motor, mely már begyulladt, de nincsen útja és nem indulhat, olyan vagyok s ha bátrabb volnék, értelmetlen szavakat szólnék. Halandzsa: kamaszkamaszkamaszkamaszka. Álarcos bujkálás, kifejezhetetlen érzelmek rejtegetése, a nemiség ébredésének szűzen is [...] József Attila emlékére írtam. Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt az osztály, a csendben csak a padok puffanása hallatszott, ahogy recsegve oldalukra döntöttük őket, gurultak kifelé a megbarnult almacsutkák, ottfelejtett ceruzák. Barátnőm váratlanul egy könyvet vett elő, és üzletet ajánlott: [...] Az Eső családtörténet számába írtam ezt. „Ilyen lehet a család, mint volt ma reggel. Ilyesmi lehet.” (Spiró György: Idill) Túléltem a harminchármat, átléptem a harmincnégybe. Menthetetlenül felnőttem. Harmincnegyedik születésnapomra egy vastag, puha bőrfedelű füzetet kaptam édesanyámtól. Egy maga írta könyvet. [...] Az alábbi esszét a Forrás folyóirat felkérésére írtam. Horog az egérárpa apró horgai a tenyér érdes bõrébe akadnak kõtörmelék között rézsútos árnyék ereje van a napnak üres peron rozsdás sínek sáros keréknyomok súrol a félérett kalász érzem tehát vagyok Ez egy egészen friss vers, kivételesen még a megírás pontos dátumát is tudom: 2001 január 28. [...] Rózsákról és versekről – esszé az Eső rózsa-számába
Ma álltunk át a téli időszámításra. Bár kint szokatlanul meleg, párás ősz van, már érezni a levegő szagán, hogy jön a fagy. Elfagy a muskátli az ablakban, a leander a függőfolyosó öblében, áttetszőre és merevre [...] Írás a városról, ahol élek. Eredetileg a Holmi Budapest-számába készült
Budapest! Mire az Eötvös Collegium világítóan fehér lépcsőjén felkapaszkodtam böhöm csomagjaimmal, az utazástól, a városi portól és a szorongástól pergamenre száradt már a szám. Ilyen az igazi tudásszomj, mosolyogtam magamban, miközben két tenyérrel locsoltam az arcomba a vizet. Megérkeztem „a nagy [...]
Harmincéves vagyok, és boldog. Ezt nemcsak a tavasz teszi, a fejfájdítóan friss levegő és a hersenő fűszag, hanem az a tény, hogy úgy élek, ahogy mindig is akartam. Férjem van, társam, akivel nemcsak a szerelem, de az írás szenvedélye is összeköt, kisfiam, aki világfelfedező álmélkodásával engem is újra meg [...] |
||||||
|
Copyright © 2013 Szabó T. Anna - All Rights Reserved Powered by WordPress & Atahualpa |
||||||
