József Attila emlékére írtam, a Holmiban jelent meg.

Szólj hát, mit tegyek én, hogy szeress

ha sírva fakadok, ne nevess

………………

……………….

Mint a motor, mely már begyulladt,

de nincsen útja és nem indulhat,

olyan vagyok s ha bátrabb volnék,

értelmetlen szavakat szólnék.

Halandzsa: kamaszkamaszkamaszkamaszka. Álarcos bujkálás, kifejezhetetlen érzelmek rejtegetése, a nemiség ébredésének szűzen is mindentudó gyötrelme és extázisa. Berobban a belső égésű motor, sírás táplálja, ábránd és lüktetés, de nem tud megindulni az ismeretlen úton, a másik felé, fél a megszégyenüléstől, pedig legszívesebben makogva-vakogva nekirontana, ököllel ütné, ölelné: vegyél észre, hallod, szeress már, szeress. Tovább »