|
|
Archive for the ‘Írókról, költőkről’ Category
A
Cinema magazinban jelent meg.
A svédek nagyon ismerik a gyermeki lelket, tudják, hogy milyen intenzíven keveredik a kisgyerekekben a valóság meg a fantázia, és éppen ezért mennyire fogékonyak félelemre és örömre egyaránt. Pernilla Stafelt, aki múzeumpedagógusként gyermekek számára rendez művészeti kiállításokat a stockholmi Modern Művészetek Múzeumában, hosszú évek tapasztalatát felhasználva alkotta meg könyvsorozatát a gyerekeket legjobban foglalkoztató „felnőtt” jelenségekről, olyanokról, mint az erőszak, a szerelem vagy éppen a halál. Continue reading Szabó T. Anna – Pernilla Stalfelt: Kakikönyv, Halálkönyv
A Cinema magazinban jelent meg.
Az író még a Nobel-díj előtt megírta nagy regényéből a forgatókönyvet, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy a Holocaust képi ábrázolása „egy hallgatag konszenzuson nyugvó tilalomba ütközik”. Nem hitelességet akar tehát, hiszen a játékfilm fogalma eleve ellentmond a hitelességnek; de „legalábbis hűségre, szűkszavúságra és a dísztelenségnek arra a komor pompájára” törekedett, amely méltó lehet a gyászhoz. Continue reading Szabó T. Anna: Kertész Imre: Sorstalanság – filmforgatókönyv
A Cinema magazinban jelent meg.
Nem könnyű olvasmány: nehéz lesz tőle az ember szíve. Az egyes szám első személyű elbeszélőt, a kiskamasz Köves Gyurit az különbözteti meg egy mai, utólagos értelmezőtől, hogy nem háborog és nem háborodik fel semmin, nem siránkozik, csak éli a rámért kényszerűségeket: azt, hogy fiúpajtásaival együtt marhavagonba terelik, lágerbe viszik. Continue reading Szabó T. Anna a Sorstalanságról
A Cinema magazinban jelent meg.
Anthony Minghella filmje nagyszerű adaptációja az azonos című regénynek, ám az eredeti könyv jóval sokrétűbb és mélyebb alkotás Continue reading Szabó T. Anna Charles Frazier Hideghegy című regényéről
A Cinema magazinban jelent meg.
Legyen az parti vagy szeminárium: ki ne hallgatná szívesen a társaság középpontját, a szellemes, könnyed, sziporkázóan önironikus társalkodót? Ő korunk guruja: kíméletlenül kibeszéli és humorral gyógyítja közös nyavalyánkat, a szorongást. Az új könyvének címlapján lótuszülésben mosolygó szerző már az előszóban bevallja, hogy ő bizony sikerkönyvet akar írni Continue reading Szabó T. Anna: Réz András: Válogatott szorongásaim
A CINEMA magazinban jelent meg, a gyerekolvasókra gondolva.
Üldözés taxin és gyalog, álruhás kaland a szállodában és leszámolás a bankban: Erich Kastner izgalmas könyvét mindenki élvezni fogja Continue reading Szabó T. Anna: Emil és a detektívek
Tessék, itt egy nagyon jó könyv.
Akkor bemutatom, íme.
Volt kiskoromban egy könyvem,
„Tündérmesék” volt a címe.
Ezt a könyvet úgy szerettem,
hogy mindennap elővettem,
főleg egy mese miatt.
A meseíró egy nő volt,
ráadásul francia,
tudta hát jól, hogy a lányok
szeretik a divatot.
A mesében egy szegény lány
mindennap egy másik ruhát,
s új ékszereket kapott.
Le volt írva részletesen
a sokféle cicoma,
selyemruha, rubin ékszer,
s amibe volt: arany-, ezüst [...]
Izgalmas kísérletre vállalkozott Kiss Judit Ágnes A keresztanya című regényében: egy öregasszony szemével mutatja meg a huszadik századot. Az elbeszélő, Keserű Nemes Mihályné Szomor Veron 1920-ban született, és egész életét Zsanóc nevű szülőfalujában élte le, innen figyelte a világ változásait. A front ugyan nem vonult át a falun, de a férje kis híján odaveszett a szibériai fogságban, az államosítás pedig mindenükből kiforgatta őket – nem csoda hát, hogy a vallásos Veron néni nemigen kedveli a „komonistákat”, ahogy ő maga mondja. Continue reading Szabó T. Anna: Kritika a rádiónak Kiss Judit Ágnes: A keresztanya című könyvéről
A Népszabadságban jelent meg.
A szolgának nincs szabadsága: isteni útmutatásként fogadja ura szavát, és a vére árán védi meg. Erről szólt a magyar nép élete századokig, és ezzel szállt szembe Petőfi a szabadság, az egyenlőség és a testvériség nevében. Continue reading Szabó T. Anna: A szabadság szolgája. Petőfi versei a szabadságharc idején
A Népszabadságban jelent meg.
Mi a fontosabb: a filozófia vagy a társadalomrajz? Az arisztokrata Jeanne történetében akad ez is, az is, a könyvet mégis, mint zápor a talajt, valami szép, szomorú érzékiség itatja át Continue reading Szabó T. Anna: Egy érzéki regény. Guy de Maupassant: Egy asszony élete
Megjelent a Népszabadságban.
Elvadult rózsakert mellett sétálok el a fiaimmal reggelente, a buja bokrok közül részegítő töménységgel tódul az illat. A kerítésen átdőlő, virágokkal rakott tüskeágak alatt a szomszéd iskola serdülő diákjai támasztják a rácsot, és ilyenkor, rózsabomlás idején, a szerelmeikről és a szerelmeikkel beszélgetnek. Mit is dúdolhatna magában az ember ilyenkor, ha nem ezt a virágéneket „Az házamtúl, az utcámtúl alig sétáltam, / Kertet frisset és ékesset mindjárt találtam, / Melyből rózsaszálomat, / Zöldellő virágomat / Leszakasztám, élém vele friss világomat.” A feszes pólójú lányok és szakadt farmeres fiúk persze nem egészen így fogalmaznak – nem kenyerük a virágnyelv. Continue reading Szabó T. Anna: Szív-ámító szép énekek. Szabó T. Attila: Haja, haja, virágom.
A Népszabadságban jelent meg.
Lélegzetvisszafojtva kucorogtam az íróasztal alatt, és nagyapám papucsos lábát figyeltem. Féltem, hogy ha kinyújtja, akkor felfedez. Márpedig én fontos küldetésben jártam: tudni akartam, miféle alkimista mesterkedés zajlik a könyvekkel és cédulákkal zsúfolt, titokzatos szobában, mit és hogyan dolgozik egy nyelvész. Continue reading Szabó T. Anna: Mi a nyelvészet? A magyar nyelv kézikönyve
Kevés ész, sok ambíció – Mikszáth szerint ez jellemzi azokat az önhitt nagyratörőket, akik bármikor veszélyessé válhatnak. Hátborzongató kedélyességgel írja le az őrület és a kegyetlenség minősített eseteit, a történelem relativitásának valóságát (a regényt mintegy keretbe fogja az erről való elmélkedés), de a leginkább akkor van elemében, amikor a parttalan emberi önzést ábrázolhatja, amely csak akkor tesz jót, amikor azt a maga hasznára fordíthatja, a rosszat azonban készségesen és önként, mintegy ösztönösen viszi véghez. Continue reading Szabó T. Anna: Trapéz-produkciók a csontteremben. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
A
Népszabadságban jelent meg.
Van-e kockázatosabb kaland, mint a mesehallgatás? Ha felnézünk egy pillanatra a könyvből, és rápillantunk gyermekünk elmélyült, hol kipiruló, hol meg elsápadó arcára, messze révedő tekintetére, hirtelen izgés-mozgására az izgalmak tetőfokán, megértjük, hogy minden alkalommal a saját élete és boldogsága a tét. Continue reading Szabó T. Anna: Benedek Elek meséiről
A Népszabadságban jelent meg.
Vannak mondatok, amelyek örökre megfészkelnek az emlékezetben. Mióta egy tündöklő nyári délutánon egy jó ebéd után apósom felsóhajtott: „Nem ér az élet semmit lombos jegenyefák nélkül”, Krúdy mondata a legváratlanabb pillanatokban ébreszt bennem fájdalmas nosztalgiát. A régi századforduló irodalma tele van ilyen izgalmas mondatokkal. Itt van mindjárt Bródy Sándor Continue reading Szabó T. Anna: A sült krumpli igaza. Bródy Sándor: Az ezüstkecske
Elhangzott a Károlyi-kertben.
Mottó: „Egy kicsi pálinkát meg tetszik-e inni?
Meg én, szívesen!”
Melyik könyvben szellemi táplálék Nick Carter és a szőke nő? Ebben könyvben tömik ki szalmával a kecskét és ebben könyvben robbantanak máglyával bombát; ebben a könyvben mulasztja el a kecskepotyadék a szeplőket; ebben a könyvben szerepel egy félszemű loncsos Bolha, egy megnyúzott nyúl és egy büdös sascomb Continue reading Dögevő saskirály (A Petőfi Irodalmi Múzeum Kedvenc könyvek találós játéka)
A Holmiban jelent meg 2004 októberében. A számok a lábjegyzeteket jelzik – lásd az eredeti kritikát.
„A férfiak mind ugyanazt akarják” hirdette nemrégiben úton-útfélen egy öles sörreklám. Nem tudom, hogy Vadász Géza szereti-e a sört, de annyi bizonyos, hogy beszédesen bizonyítja a sztereotípiák igazságát: életműve egy-két ritka kivételtől eltekintve kizárólag erotikus versekből áll,1 a költőt a [...]
A
Műhelyben jelent meg, elég régen.
Ted Hughes utolsó verseskönyve, a Sylvia Plathról szóló Születésnapi levelek nemrégen jelent meg magyarul. A borítóján látható a költő éles vonású, kifürkészhetetlen tekintetű, őszes hajú arcképe. „Mintha Pilinszky díjbirkózó kiadása lenne” jegyezte meg róla valaki mosolyogva. Valóban van bennük valami közös. Continue reading Szabó T. Anna: Gyilkosság és rítus – Közelítés Ted Hughes költészetéhez -
Évekkel ezelőtt olvastam először Turbuly Lilla versét a Holmiban, és azonnal felfigyeltem rá. Színház utca, ez volt a címe, és a zárósorai – „Kutya iszik a szökőkút vizéből, / egy fáradt pincér a nap végére vár” – megmaradtak az emlékezetemben; mintha valami evidenciát mondott volna ki; valami, ahogy maga a vers mondja: „meghitt idegenség” sugárzott a pontos és látszólag érzelemmentes, mégis fájdalmas képből. Continue reading Szabó T. Anna: Néhány mondat Turbuly Lilláról
Ijjas Tamás még elég fiatal hozzá, hogy ne számítson sértésnek leírnom róla, hogy nagyon tehetséges. Nemcsak ért a vershez, de súgnak is neki odaátról, hiszen valóban képes átlelkesíteni a szöveget, érzéki tapasztalattá tenni a puszta képet. A versei szépen (vagy szándékoltan karcosan) szólnak, mégsem a retorikája emlékezetes, hanem a metaforái és hasonlatai: mindig új, mindig meglepő, mindig érdemes odafigyelni rá. Continue reading Szabó T. Anna Ijjas Tamás verseiről
A Parnasszusban jelent meg.
Tizenhat éves születésnapomra kaptam meg Nagy László összegyűjtött verseit. Még most is viszonyítási pont ez a sárgából fehérre kopott gerincű kötet: tudom, hogy ha felnyitom – mint egy mívesen faragott ládát -, ugyanazt a szenvedélyt érzem majd, mint kamaszkoromban. Mintha a tánc fekete démona szabadulna ki innen, egy kíméletlen szellem, aki a dobogó ritmus öröme közt sem feledni, sem feledtetni nem akarja a pusztulást. Continue reading Szabó T. Anna: Tűz a tükörben. Nagy László verseiről.
Az Esőben jelent meg.
„Az állatok kínzása, főleg a macskáké, a kora újkori Európában közkedvelt szórakozásnak számított” mondja Robert Darnton A nagy macskamészárlás című esszéjében, és bőséggel fel is sorolja a módozatokat Continue reading Szabó T. Anna: Új macskajáték. Mrena Julianna: Kilenc élet
A DOKK estjére írtam.
Haraszti Ágnes megőrzött valamit a költészet mágikus természetéből. „Ő látó volt, én megörököltem a látást” írja talán a nagymamájáról, de persze mai költőhöz nagyon is illő óvatossággal rögtön hozzáteszi: „a rosszabbik látást, ami tényleg csak a szemé.” Én persze régi versolvasó lévén nem hiszem el neki, és joggal Continue reading Szabó T. Anna: Költők a labirintusban. Haraszti Ágnes verseiről.
A literán jelent meg.
Dallamos neve ellenére Király Odett kemény szövegeket ír, rögtön felkapja rájuk a fejét a versek vonzó dallamától egy pillanatra gyanútlanná lágyuló olvasó. Az első, amit megérzünk, hogy ez a költő nagyon érzi a formát, leginkább a rá jellemzően szikár ötös-ötödfeles jambust, benne van a kezében, a fülében, beleépült a gondolkodásába – nyilván sokat edzett, olvasott, gyakorolt, végigjárta a maga iskoláit Continue reading Szabó T. Anna: Kapcsolat és személyiség. Király Odett verseiről
Telik az idő, ahogy a fény jár: nyugodtan, biztosan, véglegesen. Telik a történet, ám az életet nem a nagy események határozzák meg, hanem a másodpercnyi részletek: a gyermek egy sírkő rézsút árnyékát és aranyozott feliratát nézi, a kiskamasz az állomáson várakozó lány fenekét bámulja, a felnőtt pedig anyja ősz hajszálát találja a süteményben. Titkos sorsfordulók ezek, nagy szavak és látványos érzelmek nélkül, de nincs nehezebb, mint pontosan leírni egy-egy ilyen pillanatot. Continue reading Szabó T. Anna: „megkezdett mondhatatlan”. Vázlat Jenei Gyula kötetéről
Megjelent a Holmiban:
http://www.holmi.org/2007/06/ket-biralategy-konyvrol-4
Kiss Judit Ágnesről nem tudok elfogulatlanul írni. Nem is olyan régen, amikor először olvastam egy versét, azt mondtam: ez igen! És amikor az egyik Holmi-esten őt magát is meghallottam, ahogy a Három népdal című versét mondta, sőt, szavalta, szépen, feszes ritmusban, szinte énekelve, ismét meggyőzött arról, hogy nem egyszerűen tehetsége, hanem ereje, lendülete van. Continue reading Szabó T. Anna: Tiltott határátlépés? Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő című verseskötetéről
Egy levélen elbillen
Vékony könyvecske, durva szürke csuhában. Tízezer méter magasságban, egy repülőgépen olvastam elmélkedésre, szemlélődésre biztató verseit, és a köztes gondolkodás csendjében ki-kibámultam az ablakon – felülről láttam a napnyugtát. Ott voltam, ahová minden középkori szent vágyott: az égben, az ultramarin tágasság képtelen ragyogásában. Continue reading Magasan. Lackfi János: Öt seb, Belvárosi Könyvkiadó, 2000
Üvegfilm: egyszerre tökéletesen átlátszó és sokszínűen átlátszatlan, rögzített és mozgó, akár a robogó autóból a táj. Báthori Csaba a címadó, de a kötetbe be nem vett versében egymásra fényképez egy téli és tavaszi almafát; az ablakon tükröződő szem önmagát látja (Nyári éj); a száguldás lassúság, a mélység magasság (A lassúság) – ahogy „a fázist stoppolja” (Holtverseny), a hirtelen megnyíló fogalmi ablakban a költő rálát a dolgok belső természetére, de a következő pillanatban, akár az egymással érintkező sík üvegfilm-felületek közti vékony levegőrétegben az interferencia által keletkező színkép, a látvány rögtön irizálni kezd, és megint egybecsúszik a fogalommal. Continue reading Szabó T. Anna: „Egész pohárból sunyító szilánk”. Báthori Csaba: Üvegfilm.
Szakács Eszter versei mitikus térben játszódnak és mitikus teret teremtenek, még akkor is, ha egészen hétköznapi történéseket és tárgyakat jelenítenek meg. Ez az öntörvényű, tiszta szemű költő rendkívüli, érzékien izgatott, már-már boldog figyelemmel veszi számba a világ érthetetlenül sokféle jelenségét. Continue reading Szakács Eszterről a Költők könyve számára
Balla Zsófia mer és tud nagy költő lenni. Egy olyan korban, ahol divat a mellébeszélés, a túlhajtott játékosság, a kifújt tojásokkal való zsonglőrködés, ő meri vállalni a komolyságot, azt a felelősséget, amelyet a szavak törékeny héja alatt súlyosodó tartalom megőrzése, egybetartása jelent. Ha súlya van, magasabbra száll a labda. Continue reading Balla Zsófiáról a Költők könyve számára
Megjelent a Műhely folyóiratban.
„Ha nem lakna lélek vagy elme,
ha nem szaggatna annyi kétség,
ha nem várnám mindig hiába
a bizonyosság illetését -”
(Ha tudhatnám) Continue reading Szabó T. Anna: Rákérdezés. Jegyzet Lator László versbeszédéhez.
Megjelent a Parnasszus folyóiratban 2008-ban.
Lator László költészetének legalapvetőbb eleme a mozgás: szó-sejtek tusakodása, hogy megteremtsék a vers eleven valóját. „Nincs elvégezve semmi” (Gyerekkor), amíg nincs minden szó a végleges helyén – a versek nem csiszolódnak, mint a kő, hanem kapcsolatokat teremtve egymásra épülnek, akár a sejtek. Az eleven világgal azonban az a baj, hogy „Minden részlet egy-egy egészt idéz meg/ és az egész is csak valami részlet” – éppen ezért „nincs mód pontos fogalmazásra” Continue reading Szabó T. Anna: „Élve-halni menekül test a testbe” – Röviden Lator László verseiről
Lator László igazi mester. Jelenlétének súlya van, de okossága és műveltsége nem ismer gőgöt vagy hivalkodást. Belső tartása, meg nem alkuvó bátorsága póztalan és utánozhatatlan. Személyiségének és verseinek ereje csak hasonlatokkal írható le. Megfeszített figyelme, célratörő pontossága bennem mindig a vadászat ősi képzetét idézi. Ő az íjász és ő az íj: egyszerre elegánsan könnyed és feszülten felajzott. Continue reading Szabó T. Anna Lator Lászlóról a Költők könyve antológia számára
Várady Szabolcs eleve a válogatott verseit írja. Ha valamiben, akkor a költészetben biztosan hisz – ezt onnan lehet tudni, hogy egyetlen verse sincs, amely nem tartaná mindvégig, az első sortól az utolsóig pattanásig feszítve az olvasó felajzott figyelmét. A verseiben mindig történik valami meglepő, de a rögtöni, viszont kitörölhetetlen hatás eszközeit nagyon nehéz tetten érni. Continue reading Szabó T. Anna Várady Szabolcsról a Költők könyve számára
József Attila emlékére írtam, a Holmiban jelent meg.
Szólj hát, mit tegyek én, hogy szeress
ha sírva fakadok, ne nevess
………………
……………….
Mint a motor, mely már begyulladt,
de nincsen útja és nem indulhat,
olyan vagyok s ha bátrabb volnék,
értelmetlen szavakat szólnék.
Halandzsa: kamaszkamaszkamaszkamaszka. Álarcos bujkálás, kifejezhetetlen érzelmek rejtegetése, a nemiség ébredésének szűzen is mindentudó gyötrelme és extázisa. Berobban a belső égésű motor, sírás táplálja, ábránd és lüktetés, de nem tud megindulni az ismeretlen úton, a másik felé, fél a megszégyenüléstől, pedig legszívesebben makogva-vakogva nekirontana, ököllel ütné, ölelné: vegyél észre, hallod, szeress már, szeress. Continue reading Szabó T. Anna: A felnőtt gyermek – napló, jegyzetek -
|
|
Magyar