|
|
Archive for the ‘Versek’ Category
Ezt a verset az MTV Szósz című vetélkedőjéhez írtam, az volt a feladat, hogy írjak szerelmes verset a számítástechnika nyelvén. Egy rap lett belőle. A vers alá beszúrtam a műsort is, a 42. percnél lehet meghallgatni a kocka-rappet.
Leülök melléd a netcaféban, tőled lett ez igazán hotspot,
bedumálom magam a programodba, hogy remegjen a térdeden a laptop.
Micsoda [...]
A Csimota-Magvető kiadásában megjelent, gyönyörűen, színesen illusztrált kötet az ABC betűit illusztrálja különféle képzelt és valódi állatok segítségével.
Á
Ez a hal az ángolna,
ha tűz volna, lángolna.
Úgy is hívják, hogy angolna -
lába volna, barangolna.
A háromszerzős könyv csodaszép képekkel vezeti be a gyerekeket a festészetbe. A versek arra biztatják a gyerekeket, hogy maguk is rajzoljanak.
Gyorsvonat
Dinami-dinami-dinamika…
Dinami-dinami-dinamika….
Tudod-e, mi az a dinamika?
Robog a hídon a vasparipa:
háromszög a mozdony orra,
leng a füstje erre-arra
Tessék, itt egy nagyon jó könyv.
Akkor bemutatom, íme.
Volt kiskoromban egy könyvem,
„Tündérmesék” volt a címe.
Ezt a könyvet úgy szerettem,
hogy mindennap elővettem,
főleg egy mese miatt.
A meseíró egy nő volt,
ráadásul francia,
tudta hát jól, hogy a lányok
szeretik a divatot.
A mesében egy szegény lány
mindennap egy másik ruhát,
s új ékszereket kapott.
Le volt írva részletesen
a sokféle cicoma,
selyemruha, rubin ékszer,
s amibe volt: arany-, [...]
Népstadion metrómegálló
A fotográfiai látás nyolc eleme
(Moholy-Nagy László, 1932)
1. Absztrakt látás: fotogram
Hány ember halt meg itt. Autók alatt,
verekedéstől, késtől. Vérüket,
árnyékukat beitta hó és aszfalt.
A részeg, aki egyszer felbukott
és ott maradt. Váratlan szívroham,
agyvérzés, kerékpáros, buszkerék.
Körülrajzolták őket, s melegük
szétszivárgott a gyökerek közé.
De néha, nagy fényben, eső után
az aszfalt zselatinos lemezén
előhívódnak, mintha víz alatt:
fehéren izzik ittlétük nyoma.
Operett
A takarítónő
Nincs mese, ez az osztály tiszta!
Anyák vére, csecsemők piszka,
köldökcsonkot körbekunkorgó
sebhintőporos gézgiliszta -
megy a szemétre!
Itt az enyészet
sosem fog győzni!
Tessen vigyázni:
síkos a padló, most mostam frissen,
most egy ideig ne tessék járni
itten!
Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
(Az asszony beszél)
Mellem hasamra, hasam combomra omlik,
gerincem roppan, derekam fáj, mellbimbóm körül barna udvar.
Eres a lábam, püffed az arcom, beleim között ki dörömböl?
Nehéz vagyok már, szülni vágyom.
Nem sárgát lát a gyermek, csak színét
a gyertyalángnak. Cseppfolyós viaszt
nem érintett még, nem tudja, mi várja,
ha a láng tüzes szívébe belekap,
I.
Tágas, időtlen élete mellett
megiramodott az enyém,
átzakatol, mint a réten az expressz,
pedig az a gyönyörű, kusza fű csupa fény.
Itt van még néhány gyerekvers, folyóiratokban és gyerekvers-antológiákban már megjelentek.
Távlat
Pepita ugrópók kutat
sziklányi kavicsok között,
egyetlen varjú vitorlázik
a térképforma táj fölött,
nem ismeri, és nem is látja
soha egyik a másikát,
de az emberi szem számára
két külön tájuk EGY világ.
A verset az állatkerti Kormos István emlékversenyre írtam és adtam elő a Barlangteremben, és szerencsésen meg is kaptam rá a Vackor-díjat. Ennek nem is lehet más oka, mint hogy mielőtt izgatottan a helyszínre siettem volna, még megnéztük a fókákat és a jegesmedvéket – a mackó pedig kedvesen odaintett nekem. Tényleg így volt!
Írjunk hát egy medve-dalt!
Minden [...]
|
|