Szabó T. Anna

Nem sárgát lát a gyermek, csak színét
a gyertyalángnak. Cseppfolyós viaszt
nem érintett még, nem tudja, mi várja,
ha a láng tüzes szívébe belekap,
ő csak a látványt ismeri, meg azt
a dallamot, hogy „Ég a gyertya, ég…”,
én sem látok mást: gömbtükrös szemét,
s rajta a lángot: páros lángokat,
de nem látom a gyertya jelentését –
már nem értem azt, amit ő nem ért még.
Mi a tűz? Hogyan feltételezhető,
hogy azt látjuk, amit a csecsemő?

Bejegyzés dátuma: Csütörtök, Augusztus 23rd, 2007 um 6:44 du. a(z) %s kategóriában Az anyaságról, Versek, rögzített mozgás. A RSS 2.0 feed. Ehhez sajnos nem lehet megjegyzést fűzni, viszont indirekt hivatkozást a saját oldaladról.