A teljes lexikon megtekinthető:
http://www.forrasfolyoirat.hu/0207/szotar.html

KERT: körülkerített tér, felette tágas ég, benne gyep és gyümölcsfák, tavasszal tulipán, ősszel berkenye, madárdal köröskörül, de egyébként nagy csend, és éjjel sem fátylazza vörös neonfény a csillagokat. Itt el lehet üldögélni reggeltől estig, füzetbe vagy gépbe írni a lombokon átszűrt napsütésben, vagy hosszan, hajnalig beszélgetni a barátokkal gyertyafény és jó bor mellett, és másnap megteríteni megint szép szőttesekkel a nyers faasztalt, és együtt főzni, és jókat enni, és utána csak üldögélni csendben, aztán megint beszélgetni, énekelni, amíg meg nem virrad. Nem törődni határidőkkel, számlákkal, kényszerű munkákkal, nem kamionokat és a szirénákat hallgatni éjjel-nappal, csak írni, beszélgetni és élvezni az életet. Nyár kell hozzá, jókedv, anyagi, szellemi és lelki nyugalom, ráérő idő, és persze: kert.

UTAZÁS: vonattal, busszal vagy autón – de mindenképp a hátsó ülésen, hogy nézhessen az ember: hagyja, hogy elhúzzák előtte a táj gigantikus mozivásznát, csendben figyelhesse, amint rajta kívül, de folyamatosan történik valami, állandóan változik a hely, a szín, de az idő mintha állna ebben a folytonos, ritmikus robogásban, csak a fény szögén, a felhők sodródásán látni, hogy telik mégis, telítődni a látvánnyal, megszédülni tőle, elkábulni – azután megérkezni valahova, alkonyattájban, felnézni az előbukkanó holdra, arra gondolni, ami holnap következik – egy város, egy erdő vagy egy búzaföldekkel szegélyezett országút, egy tengerparti koncert vagy egy kiállítás képei – azután ledőlni a vetett ágyra, továbbálmodni a ringató robogást, a színeket, a formákat, a lendület örömét, verssorokat álmodni, verszenét, és azután felébredni és utazni ismét, felelőtlenül, sodródva, mint levél a patakon, és nézni, nézni, nézni, mert ez az időtlen idő: az utazás.