MTI interjú az új verseskötetemről

Budapest, 2014. június 14., szombat (MTI) – Kerített tér címmel jelent meg Szabó T. Anna új verseskötete a Magvető Kiadónál. “Előző kötetemben, a Villanyban a csodát kerestem, a csodát próbáltam megtartani. A Kerített tér viszont a hitről szól. Nem feltétlenül istenhitről – arról is -, hanem a létről, arról, hogy létezem, létezünk-e valójában, hihetünk-e a saját szemünknek” – fogalmazott költőnő a 85. Ünnepi Könyvhétre kiadott könyvéről az MTI-nek.

 

A költőnő Magvető Kiadónál megjelent új munkája 77 költeményt tartalmaz. A hat ciklusba rendezett kötet borítóján a brit romantikus tájképfestő, John Constable egyik festményének részlete látható: a felhős égbolt, amelyre a könyvtervező egy ácsszeget és egy húsakasztó kampót tett. Az erőteljes szimbólumot a hátsó borítón olvasható költemény oldja fel.
“Pintér József, aki korábbi köteteim borítóját is tervezte, tökéletesen ráérez a könyv lényegére: arra a pillanatra, amikor a testi kínnal szembesülve a legerősebb hit is meginog. A Villany című könyvemnél napfényt tett a borítóra, mert ez volt a lényeg: a mesterséges fény és a napfény közötti különbség” – mondta a József Attila-díjas írónő.
“Úgy tizenöt évvel ezelőtt, intenzív Descartes-olvasás után, volt egy erőteljes, az egész életemet meghatározó álmom, ami arról szólt, hogy a világ őrültek háza, és semmi sem igaz benne, minden megtévesztés. A saját létem is megkérdőjeleződött bennem. A Kerített térben erősen foglalkoztatott a megtévesztés és a valóság viszonya” – mesélte.
A kötet nyitó verse, a Szemben, amelynek megírásakor úgy érezte, mintha Weöres Sándor vezette volna a tollát, a tükörképpel foglalkozik. “Ha az ember tükörbe néz, rögtön kérdésessé válik az integritása, ő néz a tükörbe, vagy fordítva történik?”
A kötet versei több szállal kötődnek egymáshoz. Az egyik ilyen szál az, hogy a látás, az optika megkérdőjelezi a valóságot. “A tudat megkérdőjelezi a hitet a valóságban, de ha nem lenne tudat, nem lenne szükség a hitre sem” – fejtegette.
Másik szál a nyelvi játék, a paradoxon. “A paradoxon is egyfajta tükörjáték, ami önmagában hordja saját tagadását. Az egyik vers éppen az igenről és a nemről szól. Ez a nagyon szomorú könyv voltaképp mégis igent mond arra, hogy létezünk, hogy létezzünk”.
A könyv alapgondolatának megformálódása három, Szabó T. Anna számára nagyon fontos ember megrázó halálához fűződik. A mester című vers Géher István, a Tartozom és a Halálhír a kultúraszervező Budai Katalin, a Tragikus körülmények pedig a pályatárs, Borbély Szilárd emlékére íródott, aki “egész életében megpróbált igent mondani, végül mégis nemet mondott”.
Az Örökösök című ciklusban a “kifelé fordulás” versei olvashatók. A Kisemmizett ballada “a kisemberek tragédiája, azoké, akik egész életükben dolgoztak, de nem lett semmijük”. A Kosztolányi-rap is ezt a mókuskerékben forgó reménytelenséget konstatálja.
A Cáfolat című vers indítja a Térrács ciklust, amelyben növényekhez fűződik a könyvön végigvonuló, erős mitikus szál. “Eredendően növény-verseket akartam írni. Mindig csodálatosnak és rettenetesnek láttam a növényeket: egy magnak ki kell csíráznia, punktum. Minden tavasszal várom ezt a borzongató pillanatot.”
Mitikus-vallási kontextusban jelennek meg ezek a költemények, akár egy rosszul elültetett jácintról, egy tál lencséről vagy elfeledett, kosárban kicsírázó krumpliról van szó. “Ki akartam dobni egy jácinthagymát, mert úgy láttam, nem fog kicsírázni, és a virág ott volt a cserépben, lefele nőtt, be a földbe. Elképesztő élmény volt az életnek ez az ereje. Évekig hurcoltam magamban, amíg meg tudtam írni” – idézte fel a Fordított című vers születését.
Szabó T. Anna első, 1998-ban megjelent Nehézkedés című könyvét öt verseskötet követte a Magvetőnél, amelyek egymásból építkeznek. “Most jöttem rá, hogy előző kötetem, a Villany első verse és a Kerített tér első verse szorosan összefügg egymással, sőt, még egy cím is ismétlődik. Ez nem szándékos, hanem a látásmódomból fakad, ugyanazokon az alapproblémákon gondolkodom. Állandó vitában állok magammal: igent mondok és nemet mondok, provokálom magam.”
A fent és a lent paradoxona jelentkezik a Foncsor című költeményben, amelyet ugyancsak személyes élmény ihletett. “Egy tavon kajakoztunk édesapámmal, amikor a tükörsima vízre néztem, és egy pillanat alatt megbillent a valóság: egyszerre ugyanaz volt fent és lent, megszédültem. Akaratlanul is lefele akartam fordulni. A vers arról szól, hogy felfele kell nézni, mert a többi megtévesztés. A nemet mondás mindig lefele ránt, és ha elveszíted az egyensúlyt, le fogsz zuhanni. Ezek az álmok, élmények nagyon mélyen élnek bennem, innen kerülnek be a motívumok a kötetekbe újra meg újra” – árulta el.
A költőnő hangsúlyozta, hogy romantikusnak tartja magát, akit vonzanak a végletek: igen-nem, sötét-világos, isten-ördög. “Egyre inkább vállalom, pedig ma nem divat a romantika, ez az egyébként nagyon következetes és hiteles eszmerendszer, de ha az ember Weöres Sándort, William Blake-et olvas vagy akár Nemes Nagy Ágnest, akiről nem mondanánk, hogy romantikus, pedig az, vagy Jékely Zoltánt, akinek szintén ajánlottam egy versem a kötetben, azt gondolom, nem érdekel, én ezt a hagyományt akarom folytatni, nem izgat a korszerűség szikársága. Néha szeretnék persze váltani, ezért írok sok gyerekkönyvet – nemrég jelent meg a Tükörrobot című kötetem -, ezért írok drámát, prózát, ezért lépek fel zenészekkel, dolgozom esszén és tanulmányon, de a verseimet mindig ez a szemléletmód határozza meg” – mondta.
Szabó T. Anna vasárnap 11 órakor a Vörösmarty téren dedikálja új kötetét.
– MTI –