Mosógép dobja dübörög,
habban dobálja a ruhát,
homok forog a lefolyóban,
tükörben lámpa holdja süt.

Táskában kagylótörmelék,
tálkában színes kavicsok,
monoton tücsökszó csörög:
forgódobban őrlődő érme.

A pengék közé visszahull
a dinnyevágó konyhakés,
a napszemüveg peremén
fehéren világít a só.

A foncsorozott üvegen
kettős kísértet imbolyog:
hajlong, helyrerak, rendbetesz,
de valójában nincsen itt:

haja még sós víztől kusza,
fülében hullám dübörög,
szórakozottan örvényt rajzol
a kád alján meggyűlt homokba.

Ezt a verset Tóth Krisztinának ajánlottam, és a Fény című kötetemben jelent meg.