PLASZTIKA

Úgy sajog ez a vad tavasz,
mint a letépett ragtapasz
helyén a bőr,
pedig beforrt a tél sebe:
már burjánzik a fény fele
a nyers gyönyör.

Csak bizsereg, eltűnt a seb,
egyre teltebb és fényesebb
a test, új testet ölt,
eső csorog a könny helyett,
és örökléttel hiteget
a vak sebész, a föld.