Izgalmas kísérletre vállalkozott Kiss Judit Ágnes A keresztanya című regényében: egy öregasszony szemével mutatja meg a huszadik századot. Az elbeszélő, Keserű Nemes Mihályné Szomor Veron 1920-ban született, és egész életét Zsanóc nevű szülőfalujában élte le, innen figyelte a világ változásait. A front ugyan nem vonult át a falun, de a férje kis híján odaveszett a szibériai fogságban, az államosítás pedig mindenükből kiforgatta őket – nem csoda hát, hogy a vallásos Veron néni nemigen kedveli a „komonistákat”, ahogy ő maga mondja. Aztán jött a „piratizáció”- ahogy naiv bájjal emlegeti -, meg a nekikeseredett politizálás jobbról-balról, de ebben sem volt sok köszönet, hiszen az asszony szívbeteg ura éppen a választások körüli izgalmakba halt bele.
Szomor Veron mégsem maradt teljesen egyedül. Visszajárnak hozzá a gyerekek, a felnőtt unokák, és a számtalan keresztgyermek. Valószínűleg az ő kérésükre mondja el az élettörténetét. Kár, hogy a regény elbeszélői helyzete nem egészen tisztázott – csak annyi derül ki, hogy életösszegzés zajlik, amit a néni feltehetően magnóra mond, hiszen mesélés közben el-elragadja az indulat, és bizony nemcsak kedvenc szófordulatát használja gyakorta („vigye el a gorozsmai rozspic”) , de a hitelesség érdekében bizony ennél cifrábbakat is megenged magának. Ezek talán nem egészen illenek örökös jóindulatához, csendes természetéhez.
A könyvnek éppen az a a sebezhető pontja, ami az erőssége: az egyetlen elbeszélő. A történetek túlnyomó része ugyanis nem Veron néniről vagy a családjáról szól, és még csak nem is a történelemről, hanem arról, ami az elbeszélőt, de persze a falu pletykálkodó öregasszonyait is szemlátomást a legjobban foglalkoztatja: a szerelemről. A tiszta életű Veron nénit ilyen ügyekben nagy kíváncsisággal és még nagyobb fantáziával áldotta meg a sorsa, nincs tehát hiány szerelmi beszámolókban, és itt az elbeszélő is költői magasságokba emelkedik. Elsőnek a veronai szerelmesek történetét írja át kicsit talán túlságosan is szembetűnően a falubeli Robi és Julika történetében, majd a mágikus realizmus hagyományában adja elő egy titkos szerelmes történetét, aki éjszakánként varázslatos hegedűszóval bizsergeti fel a falubeliek gerjedelmét. Később elmondja Orsós Mira, a szép cigánylány elrablásának és visszatérésének elképesztően szép legendáját, de szó esik a férjét robotembernek vélő bolond Csermákné ágyában történetekről is. Veron néniből időnként mindentudó elbeszélő válik: olyasmiről is beszámol, ahol nem lehetett jelen, bekukkant az emberek lelkébe és ágyába, különösen kedvenc keresztlánya, a szókimondó és szabados Juci élete izgatja – néha szinte már azonosul vele. Ilyenkor még a tőle megszokott öregesen prédikáló morális felsőbbség pozíciójából is kiesik: nem ítél, csak elbeszél. „Máshogy nem történhetett” szögezi le magabiztosan – vagyis a regényes történetek előadása közben valódi regényíró módjára viselkedik.
A könyvet mégsem ő szerkeszti, hanem egy külső kéz, talán magáé az adatgyűjtőé. Ő azonban máskülönben sehol nem bukkan fel a könyvben, csak címeket ad a meséknek és lokalizálja a történeteket, vagyis megnevezi, hogy melyik utcában játszódnak. A regény írója tehát az elbeszélői hang meglehetős hitelessége ellenére nem ringat minket abba az illúzióba, hogy a történetek tökéletesen autentikusak. Némileg hasonlít ez a módszer a szociológusként is kiváló Závada Pál írástechnikájához, aki több szálon futó történeteit több szempontból is megmutatja, hogy az olvasónak megadhassa a történetek végső megítélésének lehetőségét. Kiss Judit Ágnes azonan nem megy ilyen messzire, mindössze egyetlen gesztust tesz az eltávolítás felé. Ez érzésem szerint megzavarhatja az olvasót, aki, legalábbis az olvasás folyamatában, hinni szeretne a máskülönben lendületesen erős, emlékezetes szöveg hitelességében.
A történetek jók, a hang eleven, az elbeszélésben nagyszerűen keveredik a humor a tragédiával – mégis marad valami kis hiányérzetünk a könyvet letéve. Esetleg más szemszögből is megismernénk a történelmet és a regény egyéni sorstörténeteit? Vagy talán csak további mesékre vágyunk? Hiszen olyan jó volt hallgatni Szomor Veron történeteit.