Guther M. Ilona interjúja Erdélyről a Színképnek
- Miért döntöttek a kitelepedés mellett?Ez a szüleim döntése volt, nem az enyém, de részben nyilván a mi érdekünkben történt. 1986-87-ben egyre reménytelennek látszott a…
Szabó T. Anna: Művészet és mesterség
Egy tárca a főzésről. Mért olvas a költő szakácskönyvet? A válasz nem pusztán az, hogy nyilván főzni szeretne, hiszen a célnak egy-két jól megválasztott receptkönyv…
Szabó T. Anna: Vízilótelefon
Egy szösszenetnyi tárca az egyévesekről. Egyévesnek lenni pompás mulatság. A világ tele van ismeretlen vagy szemlátomást félreismert rendeltetésű tárgyakkal. A zoknit például csak tévedésből húzzák…
Szabó T. Anna: Baba-filológia
Ez a kis tárca a Népszabadságban jelent meg. A gyermekvárás örömében az ember mindenféle könyvet megvesz vagy kölcsönkér, azután kilenc hónapig lapozgatja kíváncsian, szorongva és…
Szabó T. Anna: A felnőtt gyermek – napló, jegyzetek –
József Attila emlékére írtam, a Holmiban jelent meg. Szólj hát, mit tegyek én, hogy szeress ha sírva fakadok, ne nevess .................. ................... Mint a motor,…
Szabó T. Anna: A vers éjszakája
József Attila emlékére írtam. Tizenhárom éves koromban történt Kolozsváron. Hetesek voltunk Julcsával. Órák után nekünk kellett kitakarítani a régi, magas, íves mennyezetű tantermet. Üres volt…
Szabó T. Anna: Füzet, fasor, fény
Az Eső családtörténet számába írtam ezt. „Ilyen lehet a család, mint volt ma reggel. Ilyesmi lehet." (Spiró György: Idill) Túléltem a harminchármat, átléptem a harmincnégybe.…
Szabó T. Anna: Veronka és a nerc
Egy másik novella, szintén a Mozgó Világból Mondtam anyámnak, hogy figyeljen ide, egész nap vizsgáztattam, fáradt vagyok, és különben is, negyven fok van és csúcsforgalom,…
Szabó T. Anna: Kajafás és az aranycipő
Ez a novella egy készülő ciklus része, eredetileg a Mozgó Világban jelent meg Hármat utálok: a zajt, a papokat, meg a teheneket. Na, biztos ezért…
Szabó T. Anna: Kis éjjeli zene
Tárca a babákról. Úgy kell nekem: ha már rázendítettem a múltkor a zenélő babajátékok nótájára, most aztán kíméletlenül folytatnom kell, ha akarom, ha nem. Az…
Szabó T. Anna: Gyógyszertár
Egy fényképhez írtam, a Beszélő felkérésére. A fiú tenyere csupa büdös sárga maszat volt. Az imént megcsúszott a keze az üvegen, és a mérőkanál helyett…
Szabó T. Anna: Vénasszonyok nyara
Egyik első prózai írásom. - Megtaláltam. Petri Barna letette a kávéscsészét és hitetlenkedő mosollyal felnézett az újságjából: - Na és hol van? Keresi Arnold, aki…
Szabó T. Anna: Nemzetközi medve-induló
A verset az állatkerti Kormos István emlékversenyre írtam és adtam elő a Barlangteremben, és szerencsésen meg is kaptam rá a Vackor-díjat. Ennek nem is lehet…
Egy saját versem elemzése
Az alábbi esszét a Forrás folyóirat felkérésére írtam. Horog az egérárpa apró horgai a tenyér érdes bõrébe akadnak kõtörmelék között rézsútos árnyék ereje van a…
Őszi rózsák
Rózsákról és versekről - esszé az Eső rózsa-számába Ma álltunk át a téli időszámításra. Bár kint szokatlanul meleg, párás ősz van, már érezni a…
Budapest, magyar asszony
Írás a városról, ahol élek. Eredetileg a Holmi Budapest-számába készült Budapest! Mire az Eötvös Collegium világítóan fehér lépcsőjén felkapaszkodtam böhöm csomagjaimmal, az utazástól, a városi…
Ifj. Lator László interjúja a Városképeknek, 2005
Szabó T. Anna 1972-ben született Kolozsváron, 1987 decembere óta él Magyarországon. Az ELTE angol-magyar szakán végezett, Eötvös-kollégista volt. Első kötete 1995-ben A madárlépte hó címmel…
Mindennapos megvilágosodás – Csokonai Attila interjúja a Könyvhétnek 2004
Duplán is ünnepi volt az idei könyvhét a fiatal költőnő számára: június 4-én a születésnapja alkalmából köszönthettem, amikor telefonon fölkértem az interjúra, és a Magvetőnél…
Demény Péter: Beszélgetés Szabó T. Annával, 2001
„A költő szeme a legfontosabb” Nem magunkra kell figyelnünk, hanem a világra, mert az, hogy mi mit érzünk, az egy banális dolog. Mindenki szerelmes, mindenki…
Székfoglaló beszéd a P.E.N. Clubban, 2002
Harmincéves vagyok, és boldog. Ezt nemcsak a tavasz teszi, a fejfájdítóan friss levegő és a hersenő fűszag, hanem az a tény, hogy úgy élek, ahogy…